4. Sikátor

 Csend honol a házban. Csupán hangos lihegések csillapítják a kiéheztetett férfi vágyát, miközben a lány maga elé mered, és tűri a benne lüktető tagját. Nem mer sírni, néhány könnycseppet elenged ugyan, melyek az izzadtsággal összekeveredve folynak a mocskos ágyneműre, de a hangja már rég a semmibe veszett. Tudja, hogy úgyse szabadul, csak tűr szótlanul, mígnem a leghangosabb nyögés el nem hagyja a férfi száját.

 - Jól van! – búgja az apa, hozzábújva remegő lányához. – Jól van, többet nem eresztelek el, ígérem.

 Óvatosan végigsimít vörös haján, és még egy lágy csókot is lehel rá. Mintha csak szerelemből tenné, de Airi gyomra majd felfordul.

 - Gyűlöllek – motyogja szinte hangtalanul, a férfi pedig lánya szájához hajtja fejét.

 - Tessék? Ne haragudj, ahogy idősödöm, egyre rosszabb a hallásom.

 - Gyűlöllek! – üvölti a fülébe, mire Ryota szó nélkül lendíti a lány felé karját. Nagyot csattan arcán az addig oly lágyan kényeztető kéz, Airi pedig végre halk zokogásba kezd.

 - Sírj csak, te utolsó kurva, nem hogy hálás lennél, hogy nem nyomom ki a szemed a farkammal! – üvölti fröcsögő nyállal. – Köszönd meg, te hálátlan senkiházi!

 Airi nem szól, rá se mer nézni.

 - Nem hallom!

 - Köszönöm… - rebegi aztán. Bár nem merte bevallani, rettenetesen félt apjától. Tudta, hogy amilyen elvadult, bármire képes, és egyedül annak örült, hogy volt olyan erős, hogy nem hagyta, hogy ripityára törje fiatal lelkét. 

 - Jól van… Jól van… - nyugtatja igazából magát Ryota, miközben újból érzékien kezdi simogatni egyetlen lányát. – Olyan szép a szád… - húzza rajta végig az ujját, miközben megbabonázva bámulja. – Ne hagyd, hogy ilyen kegyetlen szavak szökjenek ki rajta!

 - Sajnálom – suttogja Airi.

 - Annyira gyönyörűek a szemeid! – folytatja. – Teljesen az anyádéra emlékeztetnek. A tested pedig… - szavaival együtt most Airi mellein siklik végig az atyai érintés, amely a fenekénél pihen meg. – Kívánatos vagy, kincsem!

 A lány ismét zokogásban tör ki. A hányinger kerülgeti, de tudja, hogy vissza kell tartania, hiszen a gyengéd érintésből bármikor lehet fojtás, vagy bármi, amely fájdalmat okoz. Ez csupán a lelkében tesz károkat. Olyan erőseket, mígnem a halálvágy nem lesz úrrá rajta. Ezt várja Airi, mióta az anyja meghalt, és az apja rajta éli ki szerelmes pillanatait. Beteggé tették lánya zölden csillogó szemei, dús ajka pedig csókra készteti minden percben. Enged a kísértésnek, Airi pedig tehetetlenül viszonozza ezt, de undorodik az íztől. Az alkohol szagát fellehelő száj puhatolózva kúszik egyre lejjebb, átsiklik az apró melleken, egészen szemérméig. Airi rángatózva próbál ellenállni, amely Ryotát még izgatottabbá teszi.

 - Élvezed, kincsem? – duruzsolja.

 Airi nem szól, csak elmerül a gondolataiban, hogy valahogy elterelje a figyelmét. Talán jobb lett volna Hiroto kezei által meghalni, mint tovább tűrni a szenvedést? Túl hosszú ideje hagyta már, a lelkiismerete úgyis mindig hazahozta volna, mert tudta, hogy ezt mind az anyja halála miatt kapja. Ryota egyedül maradt, Airi pedig tehetetlen volt, és akárhányszor megkívánta a férfi, hagyta, hogy azt tegyen vele, mit akar. Szökés után sem lett felszabadultabb, de látott valamit Hirotoban. Talán a bizalom volt felé, mely akár meg is menthette volna apja szerelmes érintéseitől. Egy hirtelen felindulás vezérli most, s fellendíti jobb lábát. Apját éppen megmerevedett férfiasságánál találja el hangos csattanással a csendes éjszakában, ki ekkor üvöltve fordul le lányáról. Airi megrémül, gondolkozás nélkül tette meg ezt, de amíg apja vinnyogva, magáról alig tudva hever oldalán a fájó pontot szorongatva, a lány felugrik az ágyon, és amely ruhája a keze ügyébe kerül, azt magához szorítva rohan most végig a városon, mit sem törődve azzal, hogy még az enyhe sötétben, a kihalt utcákon is látható meztelen teste. Miután becsapta az ajtót, még hallotta Ryota utolsó, hátborzongató szavait, ki verejtékében és könnyeiben fürödve megmozdulni sem bírt a belé nyilalló fájdalomtól, melytől hangja is sokkal rekedtesebbnek hangzott, mint ahogyan pár perce még megbabonázva és kiéhezve dicsérte egyetlen lánya minden porcikáját: „Meg foglak kínozni, te kurva, ezért kurvára megbűnhődsz!”

 Airi egy sikátorban bújik meg, amíg magára veszi ruháit, melyek egy részén még ott éktelenkedik az ondó néhány apróbb foltban. Egész testében remeg és könnyezik, de még nincs teljesen tudatánál ahhoz, hogy igazán kitörjön belőle a zokogás. A fal mellé ereszkedik, lábait kissé megnyúlt pólójával takarja, hogy kevésbé fázzon ezen a hűvös éjszakán.

 - Pokolba is! – morogja reszkető hanggal, majd sokkal hangosabban kiált fel. – A kibaszott kurva életbe!

 Már sír. Hangja visszhangzik a sötét sikátor barátságtalan csendjében. Mint egy csecsemő, úgy üvölt figyelmen kívül hagyva azt, hogy körülötte idegen emberek lakhelyei állnak. Nem akar visszamenni Hirotohoz. Illetve dehogynem akar, csak fél. Retteg az idegentől, ki azt hazudja magáról, hogy egy felsőbb erő, de valójában azt sem tudja, minek vélje. Mert az ismeretlentől mindig jobban fél az ember, és ő sem magától a férfitól, hanem a tudatlanságtól és az értetlenségtől nem mer visszamenni. Pedig legbelül érzi, hogy nem esne baja, de ma éjszaka inkább választja a sötét és hideg utcát, ahol bár már valamennyire megnyugodva fekszik oldalára, az álom képtelen elnyomni. Percenként tör rá a sírhatnék, pedig olyan erősen küzd ellene… Minden porcikája megfeszül, ajkába harapva nyomja el a belső fájdalmát, melyből még a vér is kicsordul. Néha összerándul, ha eszébe jut apja érintése, és körmével kezdi sebesre kaparni ott bőrét, ahol Ryota puhatolózó kezeit érezte néhány órája. Órák óta gyötrődik ugyanis. Testét már telekarmolta, szeme teljesen bevörösödött, arcát csípik a néha hálásan kicsorduló könnyei. 

 Egyszer csak hangos nevetések törnek fel a távolból. Négy fiatal tizenhét éves forma fiú halad el mellette, kissé ittas, tán már bekábítószerezett állapotban. Airi még jobban összehúzza magát, ám most nem a hideg ellen védekezve. Az egyik részeg azonban még így is megpillantja, és röhögve böködi oldalba mellette haladó barátját.

 - Nézd, micsoda csaj fekszik ott! – kiáltja hangosan, Airi pedig rémülten felül, és távolabb kúszik tőlük.

 - Jaj, hagyjad már, tök deszka! – legyint egy másik, miután alaposan szemügyre vette a rettegő lányt.

 - De ingyen van – vonja meg a vállát az előbbi, magas, nem éppen vonzó fiatal, kinek kissé pufók arcát pattanások terítik be.

 - Hagyjad már, tuti ribanc. Nézd meg, alig van rajta ruha! – mutat bármiféle diszkréciótól mentesen egy addig csendben magában röhögő, szőke és alacsony fiú.

 Airi ajka megremeg, görcsösen tartja vissza a szavakat, amelyek tagadni akarják a szidalmakat. Csak tágra nyílt szemekkel figyeli az egyre közeledő csapatot, lábait pedig futásra készen megfeszíti.

 - Mennyi egy kör, cica? – biccent felé a kövérkés srác.

 - Én nem… - kezdi Airi, ám egy negyedik, eddig komoly tekintettel figyelő, talán a legidősebb fiú közbeszól:

 - Menjünk innen, semmi szükség jelenetet rendezni!

 Airi hálásan sóhajt, ám az egyik mellé lép, és hirtelen megragadja a karját, felhúzva a földről, ő pedig hiába rántaná ki, egyik pillanatról a másikra már hárman próbálják lefogni a hadonászó és magáról megfeledkezve sikítozó lányt.

 - Kussolj már, jó lesz, meglátod! – röhög a kövér, miközben hátulról betapasztja a lány száját, másik kezével pedig végigsimít a testén, és a szemérménél megállapodva dörzsölni kezdi. Airi leszorítja könnyező szemét, miközben kétségbeesetten nyöszörög. – Na, ugye, hogy tűrhető?

 A legidősebb, aki addig védeni akarta, most elé lép, meglendíti karját, és egy nagy csattanással leteríti a fiút, aki ekkor szédelegve hátraesik. A többiek rémülten elengedik Airit, aki ekkor rohanni kezd.

 - Mi a faszt csinálsz, haver? – röhög fel kínjában kivörösödött arcát szorongatva.

 - Kértelek, hogy engedd el – feleli higgadtan, és körbenéz, tekintetével a kétségbeesett lányt keresve. – Valószínűleg most nincs hol aludnia. Kellett neked rámozdulnod.

 - Kibaszott irritáló vagy józanon, Dai – köpi oda egy másik. – Majdnem volt egy jó esténk.

 - Olcsón rendelhetsz egész jó ribancokat, ha ennyire nem tudsz összeszedni senkit ezzel a bámulatos személyiségeddel – hadarja Dai rezzenéstelen arccal.

 - Könnyű mondani ilyen tenyérbemászó módon szép fejjel.

 Dai ignorálja a kijelentést, és pimasz mosollyal ismét körbepillant.

 - Azért az engem is érdekelne, hol húzta meg magát a kislány – jelenti ki elmélázva.